Hosszas szervező munkát követően április elején meghirdettük a buszos kirándulást a Papukba. Meglepetésemre néhány nap alatt megtelt a busz, így május 9-én reggel 7 órakor 51 fővel indultunk a mi Mecsekünk „nagytestvéréhez” túrázni.
Közel két órás buszozás után érkeztünk a Papuk hegység turisztikai központjába, Jankovacra, ahol még kilencen csatlakoztak népes túracsapatunkhoz. Hatvan embert „elnavigálni” a hegyen igen nagy kihívásnak tűnt, ezért három túralehetőséget is kínáltunk a résztvevőknek, így a helyszínen gyors logisztikázás következett.
Tóth Klári egy 14 fős csapattal indult a környék történetét és látnivalóit bemutató tanösvényen, amit még kiegészítettek egy másik három kilométeres körrel. A nap végére a „kiscsoportos” turistáinknak is sikerült nyolc kilométert és 400 méter szintet teljesíteni.
Nagy Balázs vezetésével hatan vágtak neki a hegység legmagasabb pontját (Papuk, 953 m) is érintő nagy körtúrának. A maroknyi csapat a Nevoljas 739 méteren álló kilátójából is élvezhette a hegység körpanorámáját. Ők húsz kilométer felett „mentek” és közel 700 méter szintet gyűrtek le út közben. A hosszabb körtúra nyomvonala és a túráról készült képek az alábbi linkeken láthatók:
https://connect.garmin.com/app/activity/22823381236
https://photos.app.goo.gl/Myo7kJ2p7W4ii6Dq6
A harmadik, 40 fős csoportot jómagam vezettem. Első utunk a környék legnagyobb látványosságához, a Skakavac-vízeséshez vezetett. A vidéket nem kerülték el az esőfelhők, így élvezhettük a 35 méter magasból aláhulló vízesés és a zúgó patak hangját és látványát. A bemelegítő kör után, folyamatos felfelé menetben kapaszkodtunk a Jankovactól északra húzódó hegygerincre, ahol kifújtuk magunkat.
Innen a Papuk erdőrengetegének gerincútján folytattuk utunkat. A hullámvasúthoz hasonlítható ösvény mentén csodaszép bükkerdőben emelkedtünk egyre magasabbra. Négy kilométert tettünk meg a gerincen, mikor a bükkerdőt sűrű fenyves váltotta fel. Ezen a szakaszon köves, sziklás, igen meredek emelkedő fogadott minket. Ezt legyűrve már „csak” a hegység második legmagasabb pontjára (Ivacka glava, 913 m) felvezető „húzós” kapaszkodó következett. A hegyoldalból szépen kirajzolódott a távoli Mecsek hegyvonulata és a Szársomlyó megsebzett kúpja. A sziklás platóról páratlan kilátás nyílt a Papuk 953 méteres csúcsára és a vidék sűrű erdővel borított hegyvonulatára. Itt hosszasan megpihentünk és elmajszoltuk az ebédünket.
Körtúránk fél távjánál jártunk, így a szép panorámát magunk mögött hagyva iramot kellett váltanunk. Tehettük, mert a visszaúton már javarészt lefelé mentünk – azért még jó néhány emelkedő és a Kameni vrsak 688 méteres csúcsa ránk várt. Ezen a szakaszon mesébe illő medvehagyma-szőnyeg kísérte utunkat, majd egy meredek, sáros, kidőlt fákkal tarkított „akadálypályán” araszoltunk le Jankovacra. 16 kilométerrel a lábunkban, közel 700 méter szintet legyűrve, élményekkel gazdagodva indultunk vissza Pécsre.
Kép és szöveg: Müller Nándor
